Mit ne mondj egy ADHD-s, zizegős gyerkőcöt nevelő szülőnek?

Neked, aki e sorokat olvasod, biztos vagyok benne, hogy amikor látod, hogy egy szülő gyermeke kicsit "nehezebb" az átlagnál, megfordul a fejedben, hogy csak "rossz", "neveletlen". Tudod, ez teljesen rendben van, mert nekünk, zizegős gyereket nevelő szülőknek is ez volt az első gondolatunk, talán már akkor is, amikor még csak sejtettük, hogy itt lehet valami. 

Ezért nem hibáztatunk, hiszen ez egy természetes, ösztönös reakció. 

Hidd el, nap mint nap azon agyalunk, éjjel, mikor nem tudunk aludni, mikor két fejlesztés között ülünk az autóban és várjuk őket, hogy "Biztos nem csak én rontok el valamit? Elég jó szülő vagyok? Vajon megadok neki mindent?" 

Tudom, ez a neurotipikus gyerekek szüleiben is megfordul, de gondold el, mikor azt halljuk, hogy azért "ilyen" a gyerekünk, mert nem jól neveljük - mondják ezt a nénik a buszon, a bácsik a parkban, szülőtársak, nevelők a közösségekben, akkor ez sokkal jobban fáj. Mert tudjuk, hogy igenis mindent megteszünk értük. Ahogy ti is, mi is. 

Összeírtam pár gondolatot, hátha segít nektek is, hogy ha egy nehezebben beilleszkedő, másként viselkedő gyerkőccel találkoztok, akkor segíthessünk nektek, hogy jobban megértsétek a helyzetet. 

Kérlek, ne mondd, hogy 

1. "Csak nem vagy vele elég következetes." Hiszen te is tudod, hogy a szülőségben ez a legnehezebb. És talán tudod magadról is, hogy milyen nehéz ez. Egy zizegős gyerkőcnél mindent sokkal többször kell elmondani, mert a fejében párhuzamosan futó programok közül ő nem mindig tud választani, hogy melyikre figyeljen. Próbálkozni kell és akkor egyszer bemegy az infó. 
   
   Ráaádul ezek a kis zizegős makik nagyon furfangosak ám! Pont azért, mert az agyuk olyan izgalmasan van összerakva, nagyon könnyen átlátnak a szitán, kicseleznek minket, ha egyszer is nem vagyunk résen. Ó, milyen kreatívak tudnak lenni, ha huncutkodni vagy szabályokat nem betartani kell! 
   
   
2. "Majd kinövi". Igazad lehet akkor, ha a kinövés alatt azt érted, hogy embertelen sok munkát teszünk bele mi is, a segítők, nevelők is és a gyerekeink is abba, hogy megtanuljanak együttélni vele. 
   Hogy megtanulják azokat a megküzdési stratégiákat, melyek segítenek neki, hogy meg tudjon felelni az olyan kimondott és kimondatlan társadalmi szabályoknak, mint például hogy időben érkezzünk helyekre. 
   Meg kell tanulniuk, sőt, nekünk érintett felnőtteknek is, hogy kik és milyenek vagyunk. Ezzel meg kell barátkoznunk. Meg kell ismernünk, mikor és hogyan működünk jól és mikor nem. Meg kell barátkozunk azzal, hogy úgy vagyunk jól, ahogy vagyunk.
   
    
   
   
3. "A suliban a neurodivergens gyerekekre sokkal több időt fordítanak a tanárok, míg az én neurotipikus gyerekem emiatt háttérbe szorul." Ebben igazad is lehet. De kérlek, lásd meg azt is, hogy a nevelők, pedagógusok milyen sok plusz munkát tesznek bele ebbe, mikor eleve sok teher hárul rájuk. Ezért minden tiszteletünk az övék. És tudod miért teszik? Hogy segítsenek a zizegős gyerekeknek, hogy a te gyermeked is jól érezze magát a közösségben. Mert akkor tud jól működni egy csoport, ha mindenki önmaga lehet. És ha beleteszik azt a nem kevés plusz munkát a kis zizikbe, hidd el, ez az egész közösség hasznára válik. 
   
   
   
4. "Csak egy kis bajkeverő." Tudom, hogy tudod, de a teljesség igénye miatt le kell írnom: egyik gyerek sem azért huncutkodik, mert direkt rossz akar lenni. Azért huncutkodik, mert tele van feszültséggel és még nem tudja ezeket kezelni. Azért van tele feszültésggel, mert szeretne "jó" lenni, megfelelni, de még ha nem is tudja, csak érzi, hogy neki ez nehéz. 
   
   
5. "Csak le kell mozognia". Le bizony. Így van. Nagyon sokat segít, ha sokat mozognak. Minden gyerkőcnek jó ez, de nekik még fontosabb. És mozgatjuk őket. De a világ összes sportja sem elég önmagában. Csak egy kis szelete annak, hogy segítsünk nekik. 
   
   
6. "Az ADHD csak egy divatos betegség, a mi időnkben nem volt ennyi ilyen gyerek." Egyrészt ez igaz lehet. Ugyanis ehhez az állapothoz bizony sok minden hozzájárul, nem segít a sok finomított étel, a túl sok inger, a túl gyors világ. Ugyanakkor mindig is voltak érintett gyerekek, csak akkor még nem volt neve. Nem járt ott a tudomány, hogy nevet és ezzel együtt megoldásokat találjon. Nem azért járunk utána - sokszor évekig - hogy diagnózist kapjunk, mert fel akarjuk menteni magunkat a rossz szülői mivoltunk alól és ráfogni, hogy a rossz gyerekünk azért rossz, mert béna szülő vagyok. Azért talpalunk ÉVEKIG a diagnózisért, mert a diagnózis segít megérteni. Segít elindulni egy úton, ahol tudatosan, célzottan tudunk nekik segíteni. 

Hidd el, mi is tudjuk, hogy amikor az érintett gyerekeink bekerülnek egy közösségbe, akkor az nehéz. Nehéz nektek, szülőtársaknak, akik neurotipikus gyereket neveltek, nehéz a tanítóknak és nehéz az érintett gyerekeknek is. 

De ha tájékozódsz, beszélgetsz velünk, kérdezel tőlünk, akkor az mindenki előre fog vinni. 

Ha azt mondod: 

1. "Látom, hogy a fiad, lányod néha nagyon intenzíven viselkedik, látom, hogy ez mindenkinek nehéz, mesélj róla, miért történik ez? Szeretném megérteni, mi áll emögött." - akkor az nekünk nagyon jólesik. És szívesen mesélünk róla. 
   
   
2. "Látom, hogy a fiad, lányod zizegős, látom, milyen fáradt vagy, tudok valahogy segíteni?" - akkor az nekünk nagyon jólesik. Néha elég az is, ha egy meltdown közben adsz egy zsepit és nem kérdezel, csak ottvagy. Néha segít, ha leguggolsz a fiamhoz és beszélgetsz vele. Néha elég az is, ha meghívjátok a gyerekeinket egy zsúrra. Akár úgy is, ha kéritek, hogy legyünk mi is ott, hogy ha helyzet van, közbeléphessünk. 
   
   
   
3. "Látom, hogy a fiad, lányod nehezen figyel az órán, de múltkor hallottam egy beszélgetést, egy cikket erről, átküldjem?" - akkor az nekünk nagyon jólesik. Akkor is, ha ismerjük, akkor is, ha nekünk nincs benne új infó, de érezzük ebből, hogy te figyelsz, te is szeretnél tájékozódni. 
   
   
4. "Látom, hogy a fiad, lányod mennyit zsizseg, de láttam a falon, hogy milyen csodálatos rajzot csinált." - akkor az nekünk nagyon jólesik. Mert meglátod, hogy az ő zizegése mellett milyen sok tehetsége, kreativitása, ötletei, akármi is lehet.

Ha kérdezel, ha beszélgetsz, ha nyitsz, ha úgy érzed, hogy a te gyerkőcöd kevesebb figyelmet kap a mienk miatt, akkor kérlek, beszélgess, kérdezz, törekedjünk a közös, mindenki előnyére váló megoldásokra. 

És így lesz a világunk színes, így tud mindenki jól lenni benne. 

És mindig tartsd észben: KEDVESNEK LENNI MENŐ :)